Már elég régóta ismerem magát a történetet, de eddig még soha nem jutottam el addig, hogy el is olvassam. Hogy miért is? Nagyon jó kérdés. Talán még túl kicsi voltam felfogni, talán akkoriban más történetek vonzottak, talán...

Viszont most kézbe vettem a Penguin Classics kiadását, amiben megkapjuk Dr Jekyll és Mr Hyde történetét, valamint A testrabló és Olalla című elbeszéléseit is.
Őszintén maga az írás annyira nem vonzott magába, viszont érdekes volt maga a tény, hogyan tör elő valakiből egy gonoszabb, sötétebb én, mint Dr Jekyll esetében is. A doktor maga egy idős, magas uriember volt, aki természetét illetően kedves és udvarias volt, ám miután megivott egy maga által készített úgymond orvosságot, előhozta a benne lévő gonosz, udvariatlan Mr Hyde-ot, aki viszont alacsony és arca elég eltorzult volt. Ez jelentheti azt is, hogy a magában rejlő gonoszságot elfojtotta, így az nem fejlődött ki igazán, tekintve Mr Hyde magasságát. Viszont magáról a történetről felötlött bennem a DID, azaz a töbszörös személyiség zavar nevezetű betegség, miszerint gyerekkorban (egészen 8-9 éves korig) történt valami trauma - legyen ez akár testi vagy szellemi bántalmazás -, ezáltal a gyermeki agy létrehoz egy vagy több másik személyiséget, ezzel védve magát a gyermeket. Ezt elég nehéz leírni úgy, hogy én nem szenvedek ettől a betegségtől, viszont vannak olyan videósok, akik igen és megosztják másokkal, hogy milyen is...
A testrabló történet két orvostan hallgatóról szól, akik találnak egy holttestet az utcán és hosszas tanakodás után elhozzák és végül beleépítik a tanórájukba (mindketten az egyik professzor segédjei). Jó pár oldalon taglalva van a bűntudat és hogy nem kéne holttesteket ellopkodni, de megtörténik mégegyszer és végül azt igyekszenek úgy feltüntetni, hogy ők ne legyenek köthetők a halott ellopásához. Kicsit nekem kesze-kusza volt.
Az Olalla rövid történet egy spanyol vidékre visz el minket, ahol egy megbetegedett uriembert egy arisztokrata 'kiskastélyba' kerül, hogy felépüljön. Találkozunk a vendéglátókkal is, ahol a fiú kissé butyuta, az anya elég őrűlt, a lány szép és valamennyire intelligensebb családja többi tagjánál. És igazából ennyi a történet. Elméletileg ez egy vámpír történet lenne, amit most így nagyjából fel is fogok, így az elolvasás után, utánanézve, hogy Stoker Drakulájával egyidőben jelent meg és még valamennyire hasonlít is az alaptörténet. Viszont addig nem is lehetett tudni, hogy az az arisztokrata család vámpír, amig a főszereplőnk meg nem említi, hogy megvágta magát és az egyik vendéglátója megharapja...

Összefoglalva egyedül a Dr Jekyll és Mr Hyde története volt az, ami mégis elgondolkoztatott. A többi viszont egy számomra elég gyengén megírt kis történet volt.